Nem is olyan hosszas töprengés során rájöttem, hogy én tulajdonképpen magam ellen működök, teszek cselekszek stb..
Ugyanis, hogyanis akarhatnám azt, hoyg engem bárki is megértsen, vagy hogy egyátalán bárkit is érdekeljek(itt fiúkra gondolok) ha egyszerűen nem tudom magamat jól érezni és mindig csak vmi baj van velem. Mintha én nekem soha aemmi nem lenne jó és mindig csak a jót akarnám a rosszból pedig nemköszönöm.. Ennek ellenére az jön le, hogy bár tényleg mindig csak a jót akarom, az látszik, hogy menny problémám van. Mintha bolhából csinálnék szándékosan elefántot. Így viszont köszönöm, de kezdek beleőrülni, mert mindezt tudat alatt teszem.
És már abban sem vagyok biztos, hogy valaha is tudnék felhőtlenül élni úgy, hoyg nem a kajáláson jár az eszem. Mert ez egyrész kisszerűségre, másrészt az ösztön lényre utal(Móricz Zsigmond: Tragédia) És ahogyan elhallgattam Magyarórán a rekciókat:" Ki az a hülye aki állandóan csak az evésre gondol, meg, hogy ha tehetné mit és mennyit enne!"
Akkor azthitem elsüllyedek szégyenemben, és csak ültem és hallgattam tovább az elemzését a műnek. Mert "ki?" Hát sajnos Én. és ez undorító. Nem szeretem, hogy állandóan ezen agyalok amikor nincs mit tennem. Ezen kívül tanulok jóformán. És borzalmas egy társasági lény vagyok mert jóformán csak a kajáról lehet velem beszélni, meg olykor a pasikról. Puff lehet, hogy egy picsa vagyok? nem nemhiszem, mert azok legalább szépek és hülyék és le*ák, h mikor és mit esznek.És nem azon görcsölnek, ugyanis én mindig, hogy basszus most sokat ettem, de miért nem szólt rám senki, h STOP??
Elegem van ebből, nem engedem hogy segítsenek, mert akkor olyan mintha mások győznének és nem én ugyanakkor egyedül nem megy, mint Kern is énekelte..
A keretes szerkezethez visszatérve tehát, Hogyan segíene báki is vagy akár én magamon, ha egyszerűen Magam Ellen Teszek, Cselekszek Önmagamnak Nem Akarok Jót?!
