chapter 1

"Ladyes and Gentleman, welcome to Flight 761 to Sanhabla. Please fast.."
hangzott el az olyannyira ismert szöveg, miközben a másnapi előadásán gondolodott Dakhim.A maga 25 évével, még kezdőnek számított,ám korához képest méltóan elismert volt a szakmában.
-Good morning! can I offer some coffee or tea?
-Coffe please, bytheway beszélek szvenkül.
-Elnézést uram, nem tudtam, most, hogy mondja, az arca is egészen szvenk.Cukrot, tejszínt?-kérdezte elpirulva a stewwardess, tekintvén Dakhim kellőképp helyes fiatalember volt.
-Egyiket sem, köszönöm.-menjen már innen, gondolkodni szeretnék és meginni azt a kávét, különben is, ha így folytatja 2 óra múlva kapja meg a leghátsó ember, a már 10-szer kihúlt kávéját.
Rosszult kelt fel. AZ előző este sokáig dolgozott, és az is fusztrála, hogy a lány akiért úgy odavolt csak úgy közlte vele: másnap elutazik 2 évre Anváliába.
Szerencsére a kávé felpergette gondolatait, így nemcsak az előadását tudta, de a magánáletét is helyreállította ha csak gondolatban is, a leszállásig.
.."Good bye, enjoy the rest of the day!"
S, beült a buszba, ami egyenesen hazáig vitte, ugyanis az összes csomagja mindössze a laptopja és egy táska volt.

Nem lehet senki sem tökéletes.

Ez egyrészről jó, mert hitegethetik vele magukat az emberek.

Másrészről meg"ugyanmár, haggyuk ezt" Mi az, h senki sem lehet tökéletes, ez aztt jelenti, h valaki biztosan volt már egyszer az, vagy pedig akkor hogyan is alakulhatott ki az emberiség körében a versengés, és a tökéletességre való törekvés.

Mindezen túltéve magamat én a határozottan törekvők körébe tartozom. És nagyon várom a hatását.

Azt pedig nagyon nem szeretem, h elszúrok vmit folyton folyvást és nem sikerül a teljesítési politikám, és a megfelelési sem.

Pedig igyekszem kifejleszteni azt a tulajdonságot, aminek a segítségével, mindenkinek aki fontos számomra megfelelhetek.

Sajnos az a szépséghibája az egésznek, h a szálak néha keresztezik egymást. És akkor jön a döntéshelyzet, és vkinek a megbántása, vagy elhanyagolása.

És akkor meg  jön az, h milyen béna vagyok én.

De még szerencse, h 2 lábam van amire rá tudok állni.

Így rájöttem, sőt nem is rájöttem inkább tudatosítottam magamban, h nem lehet mindig mindenkinek megfelelni és az élet azt követeli az embertől, hogy ha adatik egy döntéshelyzet, akkor döntsön.

És énis ezt teszem. Lehet, h nem mindig jól döntök, de jobb ha A és B közül választok 1-et, mintha egyet sem választanék.

és végülis elnézést kérek, ha épp nem az önnek kedvező esetre esett a választásom!

Nyílván ezentúl arra kell odafiygelnem, h kiegyensúlyozottan tudjak  dönteni.

Nem pedig folyton megbántani másokat.

És igyekszem. Próbálok odafigyelni. ígérem!