Utánanéztem és tényleg tegnap előtt volt a Költészet világnapja.
Tudom, hogy csak a Német versemet írtam le de nagyon fáradt voltam. Most viszont leírom az Angolt is. Tegnap este Pszieszta utómegbeszélés volt. 4-re értem haza. 20-an kezdtük, és 6-an maradtunk:-) Szerintem jó volt. És Etikán is a Titoktartást vettük még tegnap. Aztán ma ugye 8-ra mentem be másfél óra alvás után. Mondhatni nagyon friss vagyok. És elhatároztam, hogy nem fér bele a korrepetálás, ugyh nem fogok tudni járni. Borzalmasan sokat kéne tanulnom. Sajnos nem a legjobb a koncentrációs képességem. Mondjuk mit várna az ember. Ha egyszer ez van. (mi az az ez? én sem tudom)
Feeling inside out
I was standing in the dark
In between the stone 9-1
Miles away with my thought
The rain felt down on my coat
I hoped I could just cry it away
Because it made me stay,
Down the road of nowhere
Darkness was my brother.
This feeling inside could kill me
I wondered why can't let It be.
Hopefully the sun never comes
Ever again back to my life.
I wanteg to run far-far away
More than I could and stay
Never come back in this town
And just pretend nothing's wrong.
But, this one won't ever happen
So I hope taxi eleven
Comes soon and take me home
And I can sleep and dream about Rome.
