teljesen szuperjó lenne ha én is kipróbálhatnám, hogy milyen az amikor az embernek több személyisége is van. Többek között, a munkamegosztás is működne, meg nem állna fenn annak a veszélye, h én nagyjából mindenre emlékszem. Ugye evvel nem is lenne gond, csak elég sokszor kihat hangulatomra egy-egy rossz esemény. Vegyük például a tegnapi vizsgát.. őszintén remélem h meglesz!
Ma vettem mézet és lisztet, tegnap margarint még szerdán vettem tojást, és megszabadítottam otthonról még előző vasárnap némi sütőport és vaniliáscukrot. azthiszem ebből pont lehet már valamit sütni is, főleg, hogy van nekem dejóm is, amit pénteken vettem a Sp.ban( igen mert nem reklámozok, illetve ha fiztenek éte akkor igen..) De ennek kifejezetten örültem, hogy 150 Ftért lehet kapni 300g-ot mert mondjuk foggalmam sincs, hogy egyébként mennyiért adják, de nekem iylen áron tetszik az ötlet :) És felelevenítette bennem a szép emlékeket amikor még 5-6 évesen a Nagybátyjám beszólt, hogy az a diós süti dióból készült? mert ha nem akkor nem eszi meg, mert az csalás. Mondta ezt a nagyinak címezve. Én meg kiálltam a saját igazamért, hogy de hát a Nagyi hogy tudna nem dióból diós sütit sütni?? olyan nem létezik, mert az olyan mintha az almafán barack teremne..igen eléggé meggyőző érveim voltak már akkor is.. És az lett a történet vége, hogy elmagyarázta nekem Péter, hoyg van a dejó ami olyan ízű mit a dió, csak éppen nem látott diót. Én pedig berontottam a kamrába és láttam is a félig üres dejós zacskót ami pontosan uygan úgy nézett ki mint amilyet énis vettem. Mert akko nem mertem megkostolni csak mindig néztem, hogy jajj de finom lehet az. És állítom tényleg nagyon finom!!
Talán sütök valami mézeskalácsszerűt dejórászórással :)
