Thursday, July 7

Asztro-fotó




Tegnap itt volt Jé, és kimentünk este asztro-fotózni, mert kitalálta, hogy őt most ez nagyon érdekli és itt látszanak is a csillagok. Aprócska bökkenő, hogy mindkettőnk gépe lemerült. Mondjuk ő tudott pár képet csinálni, én csak 1-et.
Mielőtt kimentünk volna ki kellett dobnom 1 pókot, mert ők visítoztak a Dorkával, a Papa meg ránk vágta az ajtót, h hagyjuk őt békén. A vicc az egészben, hogy az újság repült ki a kezemből és le is esett az erkélyről, míg a pók ottmaradt, végül eltűnt ö is.
Ma lehet, hogy fotózok én is, mert megjött a kedvem hozzá. Persze előtte én is utánanézek, hogy mire is érdemes figyelni.
Ma meg kaptam egy ruhát, kicsit kiakadtam, hogy miért vagoyk olyan nagydarab, h az XL-es is kicsi, és miért nincs nagyobb??
de na bumm holnap reggel gerincjógára fel : Hullapóz.


Sunday, July 3

Volt + Szombathely





Előszőr is, előző szombaton elmentem Szombathelyre, korántsem volt fényes a vonatút, délben ment és 50 percet késett fél5 re éretem oda.

Ott viszont nagyon jó volt. Még azneap este elemntünk D-val és egy barátnőjével aki tök jó fej volt az ottani Romkertbe. A zenének 3/4ét nem is ismertem, sebaj. Másnap viszont feküdtünk egész nap és punnyadtunk. Harmadnap felpattantunk a biciklire és megmutatta D. Szhely fontosabb részeit, beleértve a Csótót is ami csónakázó tó és nem tudtam kideríteni, hoygmi az eredeti neve, de a lényeg hogy iszonyathelyes kiskacsukat láttunk és az egyik tökfilkó 6 nagykacsát elkergetett.

Aztán amikor hazaértünk, kertészkedtünk, a nyoma még mindig látható a kezeimen.. Majd újra biciklire pattantunk és elmetntünk Black Swant nézni. khm. :-) Továbbra is lezbihattyú :D

Kedden me este mentünk Voltra, mondjuk előtte még elmentünk a Metroba konzervhalért amiből 2-t haza is hoztam, de az bármikor jól jön.

0. napon felvertük a sátrat, miután felcaflattunk és vagy 2 órát vártunk. Utána voltunk Budapest báron és Magna cum laudén. Annyira jó volt végre hallani a Színezd újrát élőben!

Másnap reggel, le a vonatállamásra gyalog, a spárban megvettük a reggeli zsömlénket, majd a Spár előtt megettük és vissza fel a függőányakban aludtunk utána Civileknél tezsteztünk meg minden felesleges bizbaszt kaptunk, de sebaj az a jó :D Este pedig koncertek: Kiscsillag,Emir Kustorica, My chemical romance és azthiszem ennyi volt, de mintha még utána táncikoltunk volna egy kicsit.

Másanapi program ugyan így zajlott azt leszámítva hoyg a koncertek: Tankcsapda, Dub fx, Sum 41 és én még violtam ittis-ottis, mert találkoztam Dórival, meg Tomival is összefutottam és beszélgettünk a T-mobile tersz-sátorban mindkettőjükkel.

3. nap reggel D. felkelt, h idézem "Nekem elegem van a t.köm telvan menjünk haza, csak 1 óra az út és legalább alszun ágyban. Én: Ok, jó.

Gyorsan beraktunk pár göncöt és húztunk le Még vetünk akkor is aSpárban reggelit és pont elértünk egy vonatot. Szhelyen viszont vagy 1 órát gyalogoltunk és akkor avízhólyag lett a talpam közepén, hoyg még mindig csak lesem.

Ott pedig végre rendes fürdés, hajmosás, viszont belázasodtam, így nem lett belőle alvás, csa forgolódtam. Este kaptam aszpirint avval kihúztam Pendulumot és Mobyt, amik nagyon jók voltak és akkro hajnalban Janiékkal hozzájuk mentünk aludni Sopronba ágyba:-) ott már nem voltam lázas így ki is aludtam magam.

Most viszont 1 órát aludtam csak a vonaton. Tegnap voltunk Irie maffia, Parov, TING TINGS, Hiperkarma, 30sec. to mars és Nouvelle Vague-on is utána le vonathoz akkro már ma 3 óra volt jegyet megvettük és végül nekem volt ülőhelyem is avonaton. ami 4.05-kor gyütt haza.

Most egyelősre ennyi, ha lesznek képek felrakom, ha nem-nem.

Tuesday, June 21

eseménydús

Napjaim felettébb izgalmasan telnek. Az átlagemberek nagyon tudnák irigyelni, hogy miket meg nem tehet egy 19 éves lány.
Először is kezdhetném talán avval hogy mozgásom igen változékony: fekvés, ülés igaz az fáj, állás, sétálás, háton úszás, bár ez utóbbi 2 nap kimaradt a 21 fokos víz miatt.
A tevékenységeimben azért akad némi fantázia: olvasás, főzés, sütés, némi takarítás, filmnézés ( napi 1) alvás ja és Zongorázás.
Mindeközben beszéljünk a komoly fizikai megterhelés végett elszenvedett károk pszichológiai kihatásáról: Elegem van. Elegem van abból, hogy:
1. nem tudok mozogni
2. írtózatosan fáj a derekam
3. Dagadt vagyok
4. nem tudok közösségbe menni, a hátam miatt
5. a hátam miatt nem vagyok egy segítőkész ember persze amit tudok megteszek

Megoldás: Meg kéne gyógyulni a derkamnak és mindenen lehetne változtatni.

Nos igen de a probléma: Hogyan és mikorra gyógyul meg?? És mégis mi a fene történ bennem hogy ennyire fáj?? mert hogy leestem Ok de az még május 30-án volt. Lumbágóm van, tudom én, az orvos azt megmondta..

Sajnos tökéletesen át tudom érezni, hogy milyen azoknak az embereknek akiknek különböző okok miatt otthon kell, hogy maradjanak és állandó fájdalomban élik le életüket. Őszintén sajnálom őket amivel tudom, hogy nem lesz jobb. Mert általában a sajnálattal max. az együttérzés jut el az emberig, más nem. Sőt a szánalom. Ki, hogyan viszonyul hozzá.
Én speciál úgy, hogy elegem van, és várom, hogy jobb legyen.
mindjárt 20 éves vagyok 48 nap múlva pontosan.

eseménydús

Napjaim felettébb izgalmasan telnek. Az átlagemberek nagyon tudnák irigyelni, hogy miket meg nem tehet egy 19 éves lány.
Először is kezdhetném talán avval hogy mozgásom igen változékony: fekvés, ülés igaz az fáj, állás, sétálás, háton úszás, bár ez utóbbi 2 nap kimaradt a 21 fokos víz miatt.
A tevékenységeimben azért akad némi fantázia: olvasás, főzés, sütés, némi takarítás, filmnézés ( napi 1) alvás.
Mindeközben beszéljünk a komoly fizikai megterhelés végett elszenvedett károk pszichológiai kihatásáról: Elegem van. Elegem van abból, hogy:
1. nem tudok mozogni
2. írtózatosan fáj a derekam
3. Dagadt vagyok
4. nem tudok közösségbe menni, a hátam miatt
5. a hátam miatt nem vagyok egy segítőkész ember persze amit tudok megteszek

Megoldás: Meg kéne gyógyulni a derkamnak és mindenen lehetne változtatni.

Nos igen de a probléma: Hogyan és mikorra gyógyul meg?? És mégis mi a fene történ bennem hogy ennyire fáj?? mert hogy leestem Ok de az még május 30-án volt. Lumbágóm van, tudom én, az orvos azt megmondta..

Sajnos tökéletesen át tudom érezni, hogy milyen azoknak az embereknek akiknek különböző okok miatt otthon kell, hogy maradjanak és állandó fájdalomban élik le életüket. Őszintén sajnálom őket amivel tudom, hogy nem lesz jobb. Mert általában a sajnálattal max. az együttérzés jut el az emberig, más nem. Sőt a szánalom. Ki, hogyan viszonyul hozzá.
Én speciál úgy, hogy elegem van, és várom, hogy jobb legyen.
mindjárt 20 éves vagyok 48 nap múlva pontosan.