asszem ennyivel jellemezném az elmúlt hetet.
Kezdek bekattanni
nincs mit felvennem ez nagyon gááz de bugyiban mégsem mehetek ki az utcára
ugyh HUPIKA
nemtudom hogy megyek holnap suliba
KO
asszem ennyivel jellemezném az elmúlt hetet.
Kezdek bekattanni
nincs mit felvennem ez nagyon gááz de bugyiban mégsem mehetek ki az utcára
ugyh HUPIKA
nemtudom hogy megyek holnap suliba
KO
Nos még mindig nem tudom eldönteni hoyg mit érzem.
És erre rátesz egy lapáttal az Érettségi közeledte. Érzem, hogy egyszerre nem tudok ennyi felé koncentrálni, és rámjön az, hoyg nekem egyedül kell lennem, mert csak unalmas lennék mások számára. Ok ez pedig köszönhető annak, h fél év uán előszsőr hazahoztam a nyelvtanfüzetemet, és megnéztem, h Magyarból mik a szóbeli tételek címei. És majdnem nem haza, hanem a föld alá mnetem gondolatban, ugyanis rájöttem, hogy 1-hez sem tudok hozzászólni. Lássuk be ez igen tisztességesen nagy probléma 1,5 hónappal a nagy esemény előtt.
Ok lehet, h uncsi vagyok és én csak a tanuélásról tudok írni, de ez van mostanság egyre többet bulom ki. ÉS az egész kibukásosdi a szerdai Németórám után kezdődött amikor is Csillaghegytől egészen Békásig sétáltam.
A fiúlányos kapcsolat pedig még mindig nem tisztult ki bennem, nem tudom pontosan mit érzek B. iránt. De egyenlőre tudom, hogy nem vagyok szerelmes. És nagyon jó vele lenni, de tényleg nem tudom, h most mi van. Elvileg majd még kialakul. Szóval várok.
All right.
A húsvéti szünetnek is over.
Felettébb furcsa, h vannak érzéseim illetve, hogy azok mikor és milyenek. Érdekes olykor nagyon intenzív néha meg legszívesebben úgy elfutnék jóó messzire és közben kiszellőztetném a meglévő gondolataimat.
Szerdai nap volt szerintem a legjobb. B.-al Margit szigeten, majd a csajokkal és így még ennyit soha sem nevettem (piától) :-)
A mai nap meg mondhatni ilyen 'memorie-s nap'. B.-al végre csókolóztunk azahogy én életemben előszőr józanul. ami kicsit vagy lehet, hogy nagyon is vicces de az. És nem tudom, h miért vagyok ezen a tényen úgy fennakadva.
És őszintén szólva lehet, hogy megijjedtem az érzéseimtől. Nem is tudom így hirtelen kifejezni. De remélem beáll egyhamar egy adott véleményre és nem pedig állandóan ingadozik.
De ha mást nem is tudok biztosan, de 6 négyzetalakú lapból kockát azt megtanultam hajtogatni:-)
Borzalmasan rosszul viselem, az uóbbi hetekben , ha csalódnom kell önmagamban.
És nem tudom, hogy miért esik nekem ennyire rosszul, ha szembesülök avval, hoyg én sem vagyok "tökéletes". Nemis jó szó, mert azt eddig is tudtam, hoyg nem vagyok tökéletes, de , hogy igénytelen vagyok, azt nem dondoltam. Pedig igaz.
Egyre gyakrabban esem, abba a hibába, hogy ellinkeskedem, a dolgokat, és kőbb pedig észreveszem, hogy mégsem kellett volna ezt tennem.
Ez persze még csak a kisebbik gond lenne, a baj ott kezdődik, ha ezt másoktól is visszajelzésképp megkapom. Tehát most tepernem kell.
A másik fennáló tényező, ami miatt, eléggé magambafordulok, és mint egy csendes dühöngő létezek, az az iskolai kudarc. Ha nem sikerül valami, bepánikolok, és jóformán az egész napomra, vagy akár hetemre rányomja a bélyegét. És nem érzem úgy, hogy nem tennék meg eleget azért, hoyg nem tudhanék jobban is teljesíteni.
Félek, hoyg nehyog valami rosszba keveredjek, remélem, hogy nem fogok megváltozni.
És még eggy kis furcsaság: Nati és Eszter Tavaszi táborban vannak és Matekoznak. És a megszokott szünetek, oylanok, mintha egybefolynának az órák. terem.
Nem tudom, hoyg mi van velem.
Remélem, hoyg jövő héten helyreállnak a dolgok.
Vagy nekem túl nagok az elvárásaim, vagy én nem tudom, hogy mi van, de borzalmasan érzem magamat.
Olyan érzésem van, mintha elhanyagolnék mindenkit és a családomat legfőképp. De közben pedig hétközben úgysem lehet szórakozni akkor marad a hétvége. És olyan boldogan jöttem ma haza, hogy jajjdejó velük is leszek és akkro itthon is voltam ha csak egy fél délutánt is. Ehhez képest it ülök és Blogot írok és mindjárt Houset nézek.
ÉS a tanulás abszolúte nem hoz lázba, mert a Biológiát köszönhetően a tanárnak..TEhát ha scak rágondolok elfog a hányinger, úgyhogy majd holnap átnézem és kedden írunk belőle úgyis. A Magyar meg hiába néztem pénteken, meg tegnap is tehát mégiscsak tanultam hétvégén, de majd azt még kedden átnézem mert szerdán írunk. A Nyelvtan, Angol, meg ugye olyanok, h nemigen tudok rájuk mit készülni, illetve biztosan tudnék, de aztis majd holnap.ÉS ilyen velem még nem volt, h nem tanultam addig amíg lehet és az, hoyg tudatosan tudom, h lehet, h mégiscsak elő kéne venni azt a bioszt, mert mittomén mért meg a magyartmega nyelvtantm eg a matekot mega mivan?? Nem lehet, h 1-2 óra múlva jaja majd este 8kor mi? elegem van magamból és fel akarok szívódni most aztán majd visszatérni, úgy, h le voila minden szép és jó.. kár h ez nem így van......
És ez zavar, mert mért a Blogon keresztül kell informálnom ilyen dolgokat, és milrt nem megy a beszéd??- ja hoyg azért mert hiába mondtam ki nagy végiggondolás után, h már tökre vártam h Apával lehessek, erre nézi továbba Googlet. Szuper akkor énmeg nézem a Houset, úgyis szerdán már az utána avló rész lesz és nem lesz máskor időm megnézni. Jaja mindent meg lehet magyarázni, csak az érzések nem ilyen egyszerűek.
És nem tudom, h mit csinálok rosszul. De valahogy, ingerlékenyebb vagyok talán az átlagnál.
ÉS tegnap persze tök jó volt a koncert, bár kár, hogy csak olyan keveset játszottak a fiúk. És utána is elszórakozgattunk, csocsózni nem tudok az már 100. Aztán meg az éjszakai buszos eltévedéses mekisteástúra. Majd hajnali 4kor vacsora/reggeli?és az Érettségiről bezsélgettünk. hmm ma erre, Makray tanárúrral jötem egy buszon és vele is erről beszéltünk. NA bumm és persze ezeket sikerült elmondanom szóban is, de vaéahyogy, furcsa. Mintha engem nem is ismernének a saját szüleim?? Mert soha nem mesélünk egymásnak semmit, illetve ez ugye általánosítás, tehát, nagyyon keveset röviden tömöören és érzelemmentesen. De nekem igenis ennél többre van igényem.
hajrá House, hátha megvilágosít!