A konkrét üresség én vagyok.
Ahogy ma Nati sorolta föl nekem a létező érzéseket rájöttem, hogy nem volt ez mindig így.
Régebben, tudtam sírni, ha fájt vmi, vagy csak egyszerűen idegesített, és ha megkérdezte vki, h "hogy érzed madadat?" értelmes választ tudtam rá adni.
Most ehelyett, vmi helyben kreált dolgot szoktam kibökni, mert NEM tudom h ha érzek egyátalán vmit is akkor az mi. Helyette átérzem ha mással van vmi, vagy másnak vannak érzései. Ez megy nekem mint a karikacsapás. És ezért is szeretnék Pszichológus lenni, rosznyelven akár 'lelki szemetesládának' is lehetne nevezni, de jelenleg kb ennyi értelme van az életemnek, amivel hozzájárulok az emberiség megsegítésehez. Azon kívül, h elszívom az O2-t előletek.
És próbálok odafigyelni, hátha vmi picit is érzek. Ennek sajnos még semmi eredménye, de kitartó vagyok. Talán a szánalom az egyetlen, meg az üresség, hoyg nekem nem kéne ittlennem mert így kicsit rossz. De most rájöttem, hoyg mégiscsak hátha kell az emberiségnek egy 'lelki szemetes' arra én jó vagyok!! Elvégre voltak filozófusok is, sztem nekik sem volt több értelmük..
Addig is bárkinek bármi gondja, baja, öröme, bánata van, amit megosztana, nyugodtan, hívjon, szóljon szívesen meghallgatom és átérzem/vele érzek!
Itt az ideje hogy ne csak másokra figyelj...magadnak is szükséged van Rékára:)
ReplyDeleteNem!NEm, Te nem vagy egy Müllkorb!!És ezt az oxigénes dolgot is felejtsd el, légszi! Te szerintem igen hasznos vagy, vagy még ha nem is érzed magad annak, de egy külön egyiniség, akit sokan, mint ahogy én is, szeretnek!!
ReplyDeleteÉs attól még lehetsz egy jó pszichológus, mert vannak saját érzéseid.
ne add fel!!!;-)
Réka, szerintem ne aggódj emiatt. Olyan nincs, hogy valakinek egyáltalán nincsenek érzelmei. Mármint általánosságban nincsen. Szóval érezheted úgy, de ez időleges állapot, biztos vagyok benne. Ha csúnyábban akarom mondani, akkor valószínűleg kortünet (és nem kórtünet). És ismerős. Egy kicsit. Nehéz pontosan visszaidézni, hogy én mennyiben voltam így. Emlékszem viszont, hogy elég sokszor leírtam a naplómba annak idején a KÖZÖMBÖS szót és a SÜKETNÉMA különböző változatait, szóval biztos, hogy nem egyéni jelenség ez nálad, ne aggódj, elmúlik, ha teszel ellene. Nagyon örülök, hogy nem hagyod annyiban!:) Azt meg már mondtam, hogy magának is él az ember. Úgyis van, ami neked "jó" vagy éppen "nem jó". Az már kiindulópont. Túl leszel az érettségin, és rögtön más lesz! El lehet kezdeni a "semmiből" is építkezni. Ha nincsenek a folyamatos kötelezettségek, az embernek jut ideje magára is, ami fontos. Addig ki kell bírni a kötelezettségeket. (Legalábbis én így gondolom.) Ha van időd és kedved, én péntekenként általában kikapcsolódós délutánt/estét szoktam tartani, gyere, és rájövünk, mit szeretsz csinálni.:)
ReplyDeletehát most zavarba hoztatok az biztos! és köszönöm a sok szépszólást meg mindent aranyosak vagytok:-)
ReplyDelete