A konkrét üresség én vagyok.
Ahogy ma Nati sorolta föl nekem a létező érzéseket rájöttem, hogy nem volt ez mindig így.
Régebben, tudtam sírni, ha fájt vmi, vagy csak egyszerűen idegesített, és ha megkérdezte vki, h "hogy érzed madadat?" értelmes választ tudtam rá adni.
Most ehelyett, vmi helyben kreált dolgot szoktam kibökni, mert NEM tudom h ha érzek egyátalán vmit is akkor az mi. Helyette átérzem ha mással van vmi, vagy másnak vannak érzései. Ez megy nekem mint a karikacsapás. És ezért is szeretnék Pszichológus lenni, rosznyelven akár 'lelki szemetesládának' is lehetne nevezni, de jelenleg kb ennyi értelme van az életemnek, amivel hozzájárulok az emberiség megsegítésehez. Azon kívül, h elszívom az O2-t előletek.
És próbálok odafigyelni, hátha vmi picit is érzek. Ennek sajnos még semmi eredménye, de kitartó vagyok. Talán a szánalom az egyetlen, meg az üresség, hoyg nekem nem kéne ittlennem mert így kicsit rossz. De most rájöttem, hoyg mégiscsak hátha kell az emberiségnek egy 'lelki szemetes' arra én jó vagyok!! Elvégre voltak filozófusok is, sztem nekik sem volt több értelmük..
Addig is bárkinek bármi gondja, baja, öröme, bánata van, amit megosztana, nyugodtan, hívjon, szóljon szívesen meghallgatom és átérzem/vele érzek!
