MA nagyon furi volt a suliban Nati és Eszterrel való ülésünk. Mert igazából nem beszéltünk sokat.
És annyira rájöttem arra, ahogy Nati ecsetelgette, h hogyérez maga iránt, hogyjesszusom pont Ő mondja ezt akkor mégis mit mondjak én? Önző? Pont Ő? Aki mindig lesi, h másnak mi lenne a jó és sohasem a magáét??
Mert ha valaki önző akkor az én vagyok és ez eléggé köztudott tény. Igen ugyh ez az én részem amit el akarok hagyni!!
És most emiatt kicsit zavarban is vagyok, h engem ez uygan nagyon is zavar, de mégsem tudok tenni ellene. Talán a begyökösödött szokásaim miatt.
Ugyanis kicsit úgy működök mostanság mint egy betáblázott titkárnő am ipersze röhejes, mert nem azért vagyok betáblázva, mert olyna húúde-hajj, hanem mer elhatároztam h kicsit spontánul állok a dolgokhoz. Viszont ennek az a következménye, h ma bedagadt a vádlim mint a fene s egészen a 4. óráig nem is volt olyan vészes de utána alig bírtam ki. És haza kellett jönnöm. Azaz le kellett mondanom a du-i sminktanácsadásos mizériát. És evvel valszeg eléggé önző voltam. De ugyan akkor ilyenkor nyugtatgatom magamat azzal, h de végülis alig állok a lábamon, ez eléggé megfelelő indok.
És most eygátalán nem is volt bennem olyan, h nincs kedvem a dologhoz, de egyszerűen én ezt nem értem! Miért jön mégis vmi mindig közbe??
És szólljon kérem mindenki rám, ha önzőség jelét mutatom, mert LE AKAOR RÓLA SZOKNI!
*
Azért pedig ha vmikor azt modom, h akkora már van vmi más teendőm akkor viszont tényleg van!! És általában azokat már jóelőre tudtam is!!
*
A mai nap költői kérdése: Miért magyarázkodom állandóan mindenért?
