Sunday, February 21

Chapter 2.

Dakhimm másnap a sarki kávéházban, indította a napot, szokásához híven, egy jó erős feketével és a Hírmondóval.

Miután magáévá tette az összes aznapi hírt, elindult a tárgyalásra. Nem nagyon igyekezett, hiszen mint midig időben volt, s útközben a kiarakatok új felhozatalát szemlélte, megakadt a tekintete egy új, valószínűleg még sehol nem forgalmazott telefonon.

Nem is kellett sok, megnézte, ha bemegy még úgy is 5 perccel haarabb fog beérni, tehá tígy is tett.

-Jónapot kívánok!-köszönt a helyes eldólánynak-Tudna nekem segíteni? Érdeklődni szeretnék a kirakatban látható új telefonjukról!

-Persze, természetesen, egy pillanat, máris hozom a papírokat a pontos adatokkal.-s sarkonfordul, majd az asztal mögött lévő fiókból, egy kisebb papírhalmot vett elő.-Lássuk csak, ige. A T-68-as modellről lenne szó. Még csak tegnap hozták forgalomba, és ez az egyedi tervezésű, újtípusú telefon, egyenlőre csak nálunk kapható. külföldre is csak  ajövőhéten kezdik el szállítani. De mindenesetre úgy néz ki, az üzletemberek körébe, főleg akiknek sok a feljegyzendő dolguk, nagyon kelendő lesz.

- Ez jó hír, úgy is egy ilyen telefont szerettem volna már magamévá tudni, szerencsémre, 2 napja romlott el a telefonom.

-Kaphatnék egy részletesebb termékleírást? Délután, miután áttanuélmányoztam visszajönnék és lehet, hyog meg is venném. Mennyibe is kerül??

-Miután ma van az első nap, ezért 10%-al olcsóbban kapható,-kicsit elpirult a lány miközben kiszámolta  avégeredményt, majd magabiztosan kijelentete: így 1500Rub.-A lány illedelmesen, egy nyomtatváynt átnyújtott Dakhimnak, aki az alcsony árnak megörvendve válaszolt: 

-Úgy néz, ki hogy megéri az árát, köszönöm a segítségét. Viszont látásra!

A tárgylás után az irodában Dakhimnak alkalma adódott mélyebben elmerülni a telefon tanulmányozásában. meggyőzte magát és még aznap elment és megvette az új telefonját.

-veszett fejsze nyele-

Az utóbbi napokban ez a szólás-mondás egyre inkább febukkan bennem. lyenkor legfőkébb bömbölni sikítozni és toporzékolni tudnék, hoyg miért, de miért van ez így és ,hogy miért nem tudok változtatni a dolgokon.

És borzalmas még csak bele is gondolni, hogy hiába a teljes erőfeszítésem, mintha a falnak beszélnék. És ami szörnyű, hogy most jutott eszembe, kb. ugyan ezt érezhették a körülöttem levők amikro mondogatták és győzködtek róla,. h márpedig enni kéne és h nem vagyok kövér meg, h mi lesz így elem éssatöbbi.

De persze amikor az ember pont abban a  helyzetben van, h neki magyaráznak akkor könnyen ellenáll és kitartó, makacs és nem tudja átérezni, hogy evvel másoknak mekkora kárt okoz. 

És most érzem, és csodálom őket, hogy hogyan nem kattantak be tőlem.

mert én épp nagyon szenvedek attól, hogy Anyának akármit is mondok ő azt hülyeségnek tartja és bár megígérte nekem, h változtat a húgommal való túlzott foglalkozásásn, egész hétvégén csak vele volt és együtt tanultak. Pedig megígérte, hogy egy egész hétig nem fog evvel törődni, és akkor le tudjuk tesztelni, h csak lusta-e a Húgi, vagy tényleg nem egy IQfájtör. de így szellemi hülye lesz és kb pillangókisasszonynak lesz csak jó, vagy mosógép árusnak. szuper.

De ő a húgom és ha rendesen lenne nevelve akkor mondjuk nem úgy járna mint sok osztálytársam akik létige nélkül beszélik az Angolt, a Franciáról nem is szólván. Persze ez nyílvánvalóvá vált, hoyg Dorka nem az a zseni gyerek, hanem neki tényleg erősen kell figyelnie tanulás közben, viszont Anya ezt nem képes belátni, és kb helyette tanulja meg a dolgokat+ ha vmit nem ért a Húgom, akkro jókora üvöltészuhatag hárul rá. Ez meg pszichológiailag is bizonyított tény, h ha más nem tudat alatt úgy fogja gyűlölni a tanulást, h inkább ellóg a suliból is! És én ezt nem akarom. Anyát pedig már 2 hete nem sikerül meggyőznöm, mindig cska azt a következtetést vonja le, h én őt nem szeretm és, hoyg arra utalok, h bezzeg engem elhanyagolt. pedig csak arról van szó, hogy én önállóan tanultam 5.es korom óta és mégis majdnme mindig kitűnő voltam. és jelezném: NEM VAGYOK IQzseni!!

Szóval kb állandóan kerülget a sírás, és borzalmasan nem tudom, hogy mit tudnék még csinálni, mert legszívesebben nem lennék otthon amikor anyáék tanulnak, de amikor meg nem otthon vagyo állandóan hazavágyom, tehát ez marhaság. Nem szabad menekülnöm egész életemben.

De én fenn szeretnék tartani, egy jó Anya-Lánya kapcsolatot és egy jó Testvéri kapcsolatot is. Mindemellett meg tanulnom is kéne de kezdek, veszettfelysze nyeleként tekinteni a dologra, avval a kis szikrával, h de a pillanatragasztó a kezemben, van, csak le kéne tudnom tekerni a kupakját!! 

I NEED THE SOLUTION!! és bízom benne, hogy mihamarabb megtalálom!!

És igen el kéne kezdenem nemsokára tanulnom az érettségikre, mmint Történelem esszékhez. a többire meg uyge a gyakorlást kell folytatnom meg szükincset és nyelvtant bővítenem!! oszt előre. A szóbelire pedig nbköltözök majd vmi könyvtárba, vagy zárdába ahol rá leszek kényszerítve a tételek beseggelésére!! Mert ismerem magamat húzok halasztok és egyszere nehezebb kicsit. Hátha most sikerül időben elkezdeni

De én akkro is szertnék jóban lenni a saját Anyukámmal meg a saját húgommal! és az sem tetszik nekem, h barátok terén is eléggé gyérek. ÉS ezért örülök, hogy nekem legalább vannak és nagyon remélem, hoyg meg is maradnak! mert nem tduom mi lenne velem nélkülök, illetve van egy sejtésem, de az élőzombis réka az nem volt egy jó élmény, mert tudom, hogy milyen voltam akkor..

És nemtudom mi lesz pénteken, de nagyon remélem, hyog véletlenül el fog veszni a tablónk és a tablóképünk is!! ugyanis borzalmasan nem akarok tablóképet magamról főleg, hoyg kiretusálják és megint kapok vmi piszeorrot és eltűntetik a két "szexi" anyajegyemet, amiről általában felismerem magam.. nah bumm. de nem mert uyge pozitívanálluk a dolgokhoz és szépleszek rajta és nem kapok új orrot!!