Vagy nekem túl nagok az elvárásaim, vagy én nem tudom, hogy mi van, de borzalmasan érzem magamat.
Olyan érzésem van, mintha elhanyagolnék mindenkit és a családomat legfőképp. De közben pedig hétközben úgysem lehet szórakozni akkor marad a hétvége. És olyan boldogan jöttem ma haza, hogy jajjdejó velük is leszek és akkro itthon is voltam ha csak egy fél délutánt is. Ehhez képest it ülök és Blogot írok és mindjárt Houset nézek.
ÉS a tanulás abszolúte nem hoz lázba, mert a Biológiát köszönhetően a tanárnak..TEhát ha scak rágondolok elfog a hányinger, úgyhogy majd holnap átnézem és kedden írunk belőle úgyis. A Magyar meg hiába néztem pénteken, meg tegnap is tehát mégiscsak tanultam hétvégén, de majd azt még kedden átnézem mert szerdán írunk. A Nyelvtan, Angol, meg ugye olyanok, h nemigen tudok rájuk mit készülni, illetve biztosan tudnék, de aztis majd holnap.ÉS ilyen velem még nem volt, h nem tanultam addig amíg lehet és az, hoyg tudatosan tudom, h lehet, h mégiscsak elő kéne venni azt a bioszt, mert mittomén mért meg a magyartmega nyelvtantm eg a matekot mega mivan?? Nem lehet, h 1-2 óra múlva jaja majd este 8kor mi? elegem van magamból és fel akarok szívódni most aztán majd visszatérni, úgy, h le voila minden szép és jó.. kár h ez nem így van......
És ez zavar, mert mért a Blogon keresztül kell informálnom ilyen dolgokat, és milrt nem megy a beszéd??- ja hoyg azért mert hiába mondtam ki nagy végiggondolás után, h már tökre vártam h Apával lehessek, erre nézi továbba Googlet. Szuper akkor énmeg nézem a Houset, úgyis szerdán már az utána avló rész lesz és nem lesz máskor időm megnézni. Jaja mindent meg lehet magyarázni, csak az érzések nem ilyen egyszerűek.
És nem tudom, h mit csinálok rosszul. De valahogy, ingerlékenyebb vagyok talán az átlagnál.
ÉS tegnap persze tök jó volt a koncert, bár kár, hogy csak olyan keveset játszottak a fiúk. És utána is elszórakozgattunk, csocsózni nem tudok az már 100. Aztán meg az éjszakai buszos eltévedéses mekisteástúra. Majd hajnali 4kor vacsora/reggeli?és az Érettségiről bezsélgettünk. hmm ma erre, Makray tanárúrral jötem egy buszon és vele is erről beszéltünk. NA bumm és persze ezeket sikerült elmondanom szóban is, de vaéahyogy, furcsa. Mintha engem nem is ismernének a saját szüleim?? Mert soha nem mesélünk egymásnak semmit, illetve ez ugye általánosítás, tehát, nagyyon keveset röviden tömöören és érzelemmentesen. De nekem igenis ennél többre van igényem.
hajrá House, hátha megvilágosít!
