Nos még mindig nem tudom eldönteni hoyg mit érzem.
És erre rátesz egy lapáttal az Érettségi közeledte. Érzem, hogy egyszerre nem tudok ennyi felé koncentrálni, és rámjön az, hoyg nekem egyedül kell lennem, mert csak unalmas lennék mások számára. Ok ez pedig köszönhető annak, h fél év uán előszsőr hazahoztam a nyelvtanfüzetemet, és megnéztem, h Magyarból mik a szóbeli tételek címei. És majdnem nem haza, hanem a föld alá mnetem gondolatban, ugyanis rájöttem, hogy 1-hez sem tudok hozzászólni. Lássuk be ez igen tisztességesen nagy probléma 1,5 hónappal a nagy esemény előtt.
Ok lehet, h uncsi vagyok és én csak a tanuélásról tudok írni, de ez van mostanság egyre többet bulom ki. ÉS az egész kibukásosdi a szerdai Németórám után kezdődött amikor is Csillaghegytől egészen Békásig sétáltam.
A fiúlányos kapcsolat pedig még mindig nem tisztult ki bennem, nem tudom pontosan mit érzek B. iránt. De egyenlőre tudom, hogy nem vagyok szerelmes. És nagyon jó vele lenni, de tényleg nem tudom, h most mi van. Elvileg majd még kialakul. Szóval várok.
