The day of SOTE

Reggel 6kor keltünk, és hasznavehetetlen voltam, nem mintha amúgy nem lennék az, de így végképp azzá váltam.

Bementünk a Nagyihoz a SOTE-Kútvölgyi-be.

Onnan pedig a SOTE-1-esszámújáb, Magyarán szólva putriba. 

Izgalmas vagy nem de baromi szarul éreztem magamat, hogy majd el alszom, de jöttem és persze most mégzsarabbul vagyok, mert tényleg össze vissza zagyváltam, és semmi bíztatót nem kaptam, max annyi megerősítést, hogy most Maróka áll nyerésre, hát köszönöm.....mindemellett persze tiszta szarul is éreztem magamat, hogy itt lenne az alkalom én pedig a lehető legjobban össze vagyok zavarodva és megrázódva és ez jelen esetben még annál is természetesebb állapot.

Utána pedig Apával megintcsak be Nagyihoz a SOTE-K-ba.

+

A hétvége nagyon tetszett nekem, jó volt, hogy ittvoltak a lányok! 

Most viszont sűrgősen bajban agyok mert baromira nincs kedvem pakolni. És el kéne kezdenem. De sajnos, épp eltűnni van a legtöbb kedvem a világból azaz, hogy megintcsak arra sikerült a délelőtt folyamán jutnom, hogy miért vagyok én jelen, miközben semmire sem vagyok jó és mindezek mellett, elszívom az O2-t mások elől, és én sem látom értelmét  annak, hogy ha egyedül vagyok, akkor csak a hülye kaján jár az eszem és ez már, tehát erre már nincs is kifejezés. Borzszörnyelmes. Vajjon egyszer én is élhetek olyan életet, hogy ha egyedül vagyok akkor nem csak a kaja(lás) jut eszembe 80%-ig.????????????????

Tehát ezért én most /ilyenkor/ úgy elvesznék. És ugyanakkor pedig ha van mit tennem, és kivel olyankor tök jól megy a dolog. De furcsa, mert néha pedig magányra is vágyok de utána meg amikor megvan és épp nincs semmihez kedvem akkor jön a foodthinkingabout.

Jajj meg a kórházak mellékhatása is ez sajnos.

+

És mentségemre, SOHA NEM MONDTAM HOYG NEM VAGYOK ZŰRÖS ESET!!!!!!!