szuper 10 percre az előző bejegyzésemre megtörtént, amit remltem hogy nem fog
A Családi megbeszélés, ami persze, mint mindig, heves és hangos szóváltássá vált.
Furcsamód néha sikerült asszertívitásomat alkalmazni.
Miért?? Ezt nem igazán értem ez nem egy ideális családi kép. És útálom magamat.Legszívesebben elsüllyednék, mert úgy érzem, hogy lenne egy boldog család csak én elrontom a puszta jelenlétemmel és ez szörnyű. És hát Isten nem ver bottal! hanem velem!
Najó elég ebből!
Majd próbálok jobb lenni, de az biztos, hogy már késő, már csak felnőttként lehetek jó! Tekintve arra, hogy augusztus 8. előtt nemhiszem, hogy.. hacsak nem csoda történik, jókislány leszek, aki anyuci apuci kedvenc pici kislánya.. Na épp ezaz , ha felismerem a hibáimat úgy jópárévvel ezelőtt, akkor most nem érezném magam ilyen hadilábon helyzetben.
Amúgy tökre örülök, hogy végre vannak barátaim többen és hogy úgy tudok találozni velük! és spontán ez vagyok én spontán !!!!!!!!!!! Mert eddig elzárkóztam mindenki elől.
És hogyan van az hogy szeretném hogy szeressenek?? de egysektől hiába szertném, mert miattam nem lehet?? ergo önző dögvagyok kész (eztmég így a családi dologhoz főképp)
No comments:
Post a Comment