Bizonytalan
.
Ülök, s nézek.
Nem tudom mit tegyek.
Sírnék! De félek,
És nem megy.
.
A sok emlék,
Melyek kimaradtak,
De mégis, mégis
Olya valósak!
.
Hogyan tovább?
Mi a helyes?
Hisz tudom,
Mégis: Mit tegyek?
.
Forognak a küllők,
Csakúgy, mint akerekek,
Mit hoz a holnap?
Újat, vagy rideget?
.
Szeretném már végre,
Tudni, mi a vége?!
Őrlődni? Szörnyű!
S legyen tiszta VÉGRE!
.
Neki könnyű, onann fenntről,
Csak néz, hallgat,
Mégis tud mindenről!
Tudja mi a jövő, mit hoz a sors!
.
Én meg csak ülök, s hallgatok.
Mégsem tudom,
Lehetek-e még egyszer,
Úgy igazán boldog!?
.
Innen-onnan, mint mást,
Semmit sem hallok,
Csak annyit, hogy: Vigyázz!
Ez nem csak a te lapod!
.
Gondold meg jól,
Hisz én tennék érted,
S ha nem engeded,
Én elengedlek téged!
.
Gondolom! Nem egyszer!
De hiába, ez egyszer,
Sőt hiába ezerszer!
Oh, mondd! Mit tegyek?
Aztaa, költő leszel?Szinte a a versedből 'tanulok'!Komoly nagyon tetszenek!!
ReplyDeleteNem leszek költő!! oda adom be legkésőbb a jelentkezésemet, ha már kukásnak sem kellek:-P XD
ReplyDeleteEz mégjobb!:) Mikor olvashatom a következőt? Bár még ezt is biztos átolvasom néhányszor, hogy jobban értsem.
ReplyDeleteI wish I got at least this much reaction to my poems... You're really lucky.:D