Valahogy, nem visz rá a lélek arra, hoyg különösképpen a tanulásna szenteljem az időmet.
Sokkal inkább "az unotkazok című, najó akkro tanuljunk, mert különben bűntudatom van" a jelenlegi fennálás, ami meg van fűszerezve néminemű, tavalyi hangulattal. Mert ahogy a tavalyi Angolkönyvből, a panaszkodós levelet olvastam, hirtelen, olyan volt, mintha Csapó mellettem ülne és együt poénkodunk 8. órában hollafáradtan fakton.. persze, mindez szép és jó, csak az a baj, h egyoldalú érzelmeim feltörtek, legalábbis eléggé nagy a valószínűsége, h csak egyoldalú a dolog.
Meg ott van az én hihhetetlenül, "nyuszi és tudatlan" mivoltom is, aminek segítségével foggalmam sincs, h hogyan kéne pasizni, kezdeményezni, vagy felismerni. És ez zavar.
Meg a hülye antiszoc beütöttségem amit jókora adag álmodozás és tervezés ölel körül. És persze, már réjövök, h jahm miért is van ez. Most a hétvégén kivételesen van rá okom, h miért NEM mehetnék el, meg jövő hétre is, de azutáni hét szombattól már nemigen van meg rá az okom és már előre félek, h vajjon menniyre zavar majd be a dolog, h jólérezzem magam. Mert baromi nagy fejlődésnek tartom, h nem akarok már mindenáron elzárkózni, csak van még egy vmi ami nem enged és nem tudom, hogy ez mi. Mmint megyek én ha hívnak, csak valhogy ha van egy ellenok akkor az erősebb. Én sem értem már, hoyg miről is beszélek.
Mind1 letöltöttem ma egy újabb született feleségeket azt megnézem és szundi. Hátha holnap nem egész nap tanulok, kíváncsi vagyon menni fog-e. Megjegyzem a mai napinak nem tudom mennyi haszna volt.. Holnap remélem sütünk vmit, és max elajándékozzuk. Ugyanis ketten vagyunk itthon Húgival. Na majd lesz vmi..
No comments:
Post a Comment