Ma minden olyan jól indult, boldog én boldog ők mindenki boldog, mindenki beteg, aajó csak Apa meg én, de a 2 Nő meg oltásban szenved, tehát őkis vírusosak..:-)

És persze ki rontja el?- hát persze, hogy én. Nomeg az ízlésem, és a sok probléma amit okoztam ezidáig.

Ugyanis ha a 3. tényező nem lenne egészen kis ártalmatlan dolognak tűnt volna, hogy borzalmasan rosszul vagyok annak a svéd vagy dán vagy nemtomén milyen vajnak a szagától is! és tényleg, erről nem tehetek. De evvel így önmagaában mondom nem is érdekelt volna senkit. Csak GONDOLKODNOM KÉNE! Mert ha véggigondoltam, volna alaposan a "Hogyan csináljam a krumplipürét?" gondolni kellett volna arra is, hogy abba kell vaj vagy margarin és, arra is, hogy történetesen Apa  a vajat hamarabb találja meg, mint  a margarint. Nembaj végtére is én örülök neki, hogy nem kellett ennem krumplipürét, mert így is eléggé jóllaktam és fáj a hasam.  És úgyérzem még nem voltam rá felkészülve talán ténylegesen, hoyg egyek belőle.

Ez viszont sajnos tudom, hogy nem jó hozzáállás, hogy hálás vagyok a vajnak, hoyg megmentett a krumplitól.És a veszekedés ami vele járt nagyon nem hiányzott a mai napból.Ugyanis ez pontosan tükrözi, hogy mégmindig visszahúz a saját énem. és hiányzik a valami, pedig ma már majdnem megvolt.  Reménykedni pedig lehet! Ugyh, remélem ma még minden leht ugyan olyan jó és boldog mint az előbb említett incidens előtt volt.

Húgom elment Derültégbőlfasírtot nézni, és nem is hívott el. ezért mérges vagyok. Na mind1 akkor most én fogok társasozni, anyáékkal, feltéve, hogy ráérnek.

Nem szeretem, hogy elrontom a jót. És most bűntudatom van. Viszont fennáll a kérdésem, ogyan lehetne szépen lassan megjavulnom? Mert kicsit úgyérzem, hogy itt úgy kéne  ajavulás, hoyg nem folyamatában, hanem mint derültégből villámcsapás. Ehhez viszont még nem vagyok erős! Na majd lemegyek gyúrni aztán hátha:P -kár h ez nem iylen vicces na mind1 illet NEM nem mind1!