Hazafelé a Történelem mellett töprengtem 1 sort.
Tönkreteszek mindenkit tudat alatt. Mert egyátalán nem áll szándékomban, mégis ez az eredménye. És nagyon nehéz rajta változtatni. Mert, ezaz mindig ott van az a 'mert' azaz a kifogás, hoyg miért nem megy a változás.
Ugyanis legbelül és ez így a színtiszta igaz, mindig azon képzelődtem már óviban is és ez nagyon él bennem, hogy én vagyok a legvékonyabb és mindenki csak etetni akar azaz hogy csodál meg stb és a megjegyzések meg a törődés ami evvel jár. Oké ez így hülyén jön le de tényleg. Hogy én sokat ehetnék de mégis vékony vagyok. Ez lehet, hoyg egy pszichopata őrültté tesz, de sajnos még mindig ugyan ez a vágy fennál és ezt tartom az én valós személyiségemnek, nem pedig egy olyan embert aki jó súlyban van. És talán amíg az efféle törödés igényét nem váltja fel más megoldás tehetetlenné válok váltosztatásilag. Így borzalmas, lehet, és nemmondom IMÁDOK ENNI mindenféle ételt. Csak az lenne a legjobb ami talán egy álomvilágbéli elkképzelés, vagy súlyos genetikai betegség esetén fordulhat elő, hogy akármennyit eszem, nagyon vékony maradok.
Tudom, hogy amíg nem kívánok, vagy valaki más, szóval amíg nem jön el a "JÓ reggelt! Ébresztő" addig sajnos ez az Énképem marad meg alapul számomra.
És nem akarok tönkretenni senkit sem. Csak boldogan szeretnék másokkal együttélni. Valamit viszont elszúrok nagyon. De ha mások élete megy rendben akkor viszont én szenvedek, amit pesrze nem mutatok ki, de egy önző Dög vagyok úgylátszik. Mert ebből ami most van az következik, hogy magam boldogságát akarom, persze mellékes, hogy nem csak mások hanem én is szenvedek. MEgfotoladó lenne a dolog, hogy csak én szenvedjek mások pedig nem? Igen, és valószínűleg ez lenne a helyes. De valahogy mégsem. Mert még nem állok erre készen.
Nagyon szeretném ha nem bántanék meg senkit sem mert legfőképpen a szeretteimet bántom, nem a tetteimmel, nahem a Nem tetteimmel és az ebből fakadó viselkedésemmel.
Elnézést.
nincsenek meg a jó szavak, pedig úgy írnék ide most. hogy neeee, hogy amíg boldogtalan vagy, addig a szeretteid sem boldogok, hogy amíg rosszat teszel magaddal, a szeretteid sem boldogok, hogy ha boldoggá teszel másokat, attól te is boldog vagy, hogy hülyeség ez a vékony ideálkép, de én azt hittem, ezt már mondtam, hogy az embert nem a körfogatáról ítéljük meg, hogy elfogadunk, hogy de szeretném, ha nem lenne ezzel bajod, ha csak megoldódna, ha... de nem tudok egyebet. Réka, gyere vissza plíz, örülj, ne törődj ilyen dolgokkal... Egyél úgy, hogy nem gondolkodsz rajta, én meg megyek melletted és percenként azt mondom, hogy gyönyörű vagy, ha akarod. Szerintem makacs vagy, és félsz megpróbálni, mi lenne, ha úgymond "felelőtlenül ennél". Szerintem félsz, hogy húha, egyszer még jó is lehet neked. Az új útra mindig nehéz rálépni, de ha egyszer már rajta vagy, fog menni. De te még nem akarsz eléggé rálépni. Mert ha igazán akarnál menne, szerintem. Szólj, ha igazságtalan vagyok. És bocsánat, ha bántó.
ReplyDeletehú, nem emlékszem pontosan, mit írtam, de bocsánat, ha durvát!!
ReplyDeleteEgyátalán nem durva..és ne kérj bocsánatot:-)
ReplyDeleteSzóval nem tudom miért ilyen nehéz de lehet, hoyg igazad van, hoyg félek.
De az a baj, hogy a nemgondolkodás nem megy sajnos és a félelem az újtól megvan. De akárhányszor eltervezem valami mindig eltántorít. VAgy egy összekapás, vagy vmi átmeneti kisebb rosz. És nem nemtartok igényt semmiféle körbefutkározós szépségkirálynősködésre:-PP
És neked hoyg sikerült kihipohonderelned magad? Mert ahoyg leírtad az olyan mintha hipp-hopp sikerült volna , hogy
"na elég ebőll sohatöbbé!"
Igyekszem igérem
Hát nagyon elegem lett belőle, tényleg nagyon rosszul voltam tőle minden nap, rettegve kelni és lefeküdni stb. és azt mondtam, hogy a folyamatos idegeskedéstől, szorongástól is bajom lehet, és elegem van. És megegyeztem magammal, hogy másnap még csak nem döglöm meg. És napról napra újra megegyeztem. És azt mondtam, hogy ha másnapig történnek velem jó dolgok, akkor azt élvezni fogom. És még nem döglöttem meg.
ReplyDelete