Tuesday, December 1

AM végre kicsit megpróbáltam a tegnapi nap történt elhatározáshoz méltóan cselekedni.

Ennek az lett a vége, h 5. óra után amikor viri megjelent egy zacskó meleg popcornnal, mint a többi lány én is vettem belőle egy pár szemet.

És kivételesen NEM fájt. Tidom, nem egy nagy lépés, de ez is valami. ÉS végre igazi mai diáknak éreztem magamat és túltettem magamat azon, h most ez kaja vagy nem-e.

NEmmondom, h könnyű de igyekszem!

5 comments:

  1. gratulálok! mindig csak előre nézz,sose hátra.
    és bízz magadban,bízzál,hogy sikerülni fog! és meglátod úgy is lesz.

    ReplyDelete
  2. képzeld ma mekit ettem osztálytársaimmal.uristen.és ennem is maradt!!!utánna mondjuk mozogtam meg úsztam sokat,de így is jobb.
    ÉS tudom h mien krva nehéz,de igyekezzünk együtt!!:)

    ReplyDelete
  3. "Az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik." Lao-Ce
    szeretlek

    ReplyDelete
  4. köszönöm és hajráá együtt könnyebb és végre előre tudjuk húzni egymást!! még ha így távolból is..:-)

    ReplyDelete