Igény

Borzalmasan rosszul viselem, az uóbbi hetekben , ha csalódnom kell önmagamban.

És nem tudom, hogy miért esik nekem ennyire rosszul, ha szembesülök avval, hoyg én sem vagyok "tökéletes". Nemis jó szó, mert azt eddig is tudtam, hoyg nem vagyok tökéletes, de , hogy igénytelen vagyok, azt nem dondoltam. Pedig igaz. 

Egyre gyakrabban esem, abba a hibába, hogy ellinkeskedem, a dolgokat, és kőbb pedig észreveszem, hogy mégsem kellett volna ezt tennem. 

Ez persze még csak a kisebbik gond lenne, a baj ott kezdődik, ha ezt másoktól is visszajelzésképp megkapom. Tehát most tepernem kell.

A másik fennáló tényező, ami miatt, eléggé magambafordulok, és mint egy csendes dühöngő létezek, az az iskolai kudarc. Ha nem sikerül valami, bepánikolok, és jóformán az egész napomra, vagy akár hetemre rányomja a bélyegét. És nem érzem úgy, hogy nem tennék meg eleget azért, hoyg nem tudhanék jobban is teljesíteni.

Félek, hoyg nehyog valami rosszba keveredjek, remélem, hogy nem fogok megváltozni.

És még eggy kis furcsaság: Nati és Eszter Tavaszi táborban vannak és Matekoznak. És a megszokott szünetek, oylanok, mintha egybefolynának az órák. terem.

Nem tudom, hoyg mi van velem. 

Remélem, hoyg jövő héten helyreállnak a dolgok.