Először is kezdhetném talán avval hogy mozgásom igen változékony: fekvés, ülés igaz az fáj, állás, sétálás, háton úszás, bár ez utóbbi 2 nap kimaradt a 21 fokos víz miatt.
A tevékenységeimben azért akad némi fantázia: olvasás, főzés, sütés, némi takarítás, filmnézés ( napi 1) alvás.
Mindeközben beszéljünk a komoly fizikai megterhelés végett elszenvedett károk pszichológiai kihatásáról: Elegem van. Elegem van abból, hogy:
1. nem tudok mozogni
2. írtózatosan fáj a derekam
3. Dagadt vagyok
4. nem tudok közösségbe menni, a hátam miatt
5. a hátam miatt nem vagyok egy segítőkész ember persze amit tudok megteszek
Megoldás: Meg kéne gyógyulni a derkamnak és mindenen lehetne változtatni.
Nos igen de a probléma: Hogyan és mikorra gyógyul meg?? És mégis mi a fene történ bennem hogy ennyire fáj?? mert hogy leestem Ok de az még május 30-án volt. Lumbágóm van, tudom én, az orvos azt megmondta..
Sajnos tökéletesen át tudom érezni, hogy milyen azoknak az embereknek akiknek különböző okok miatt otthon kell, hogy maradjanak és állandó fájdalomban élik le életüket. Őszintén sajnálom őket amivel tudom, hogy nem lesz jobb. Mert általában a sajnálattal max. az együttérzés jut el az emberig, más nem. Sőt a szánalom. Ki, hogyan viszonyul hozzá.
Én speciál úgy, hogy elegem van, és várom, hogy jobb legyen.
mindjárt 20 éves vagyok 48 nap múlva pontosan.
No comments:
Post a Comment