Zuhanyzás közben eszembe jutott, hogy ELEGEM VAN, mármint a tennivalók miatt.

Leesett, hoy kéne venni dolgokat( ruhákat) és össze is kéne pakolni miegymást( lámpa WCkefe, bögre, papír, tea, hámozó, blablabla. )

Nem nem nem nem és NEM akarok ilyenekkel foglalkozni. Csütörtökön találkozok Borival, pénteken megyek Julihoz muffint sütni, a kettő közt bulizni és jógázni kéne mennem, de ez a kettő üti egymást, úgyhogy majd még meglátom, hogy mi lesz.. Hétfőn találkozok Katával, este megyek Iza búcsúztató háibuliba, ergo eldőlt, hogy péntek reggel én jógáni fogok, mert Petiéktől kedd reggel 1000% hogy nem fogok tudni bejönni.

hmm ebből meg még gáz lesz..

És ilyenkor fontoskodónak érzem magam, pedig csak 1 kis senki vagyok.

És mindeközben le is kéne fogynom, mert nem akarok úgy kinézni mit egy igazi Magyar aki töltöttgalamb.

Pedig én nem is eszek sokat. Gyűlölöm a pajzsmirigyem is és Pécset is. Legszívesebben, nem is tudom mit csinálnék váá. Mért nem tudok olyan lenni mint a Nati pl. Ő eljut mindenhová, és van is kedve mindenhez, meg boldog is é az alakja is szuper sőt még mozogni is jut ideje. Én hol rontottam el?? Ja tudom ott, hogy egy kis beképzelt valaki vagyok. Nyílván. És nem tudom elképzelni, mi a probléma velem, de tudom, hogy Annára is irigy vagyok, mert Balcsin a 14 éves német kissrác ráindult én meg sokszor tisztára fölöslegesnek éreztem, hogy ott vagyok és csak a 2 lábon járó szótár szerepét töltöm be. Pedig igazából a srácra és magamra kéne dühösnek lennemrá azért, mert bunkó volt néha velem, magamra meg azért, mert miért nem bírom elviselni az iylen szituációkat?

LEszámítva ezt az aprócska bakit nagyon jó volt a balatonon.

Most meg a hajtás pajtás, pakolás rohanás.

ja és holnap befejezem a Whoopie piet.